1.rész ~Mindennél többet érő ajándék~

Sziasztok! Meghoztam az első részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog majd! Jó olvasást! :DD 

Cierra szemszöge

Ma reggel elég rosszul ébredtem.A tegnap miatt,Zayn miatt.Néha elgondolkozok azon,hogy lehet még nem vagyok tényleg elég idős a fiúzáshoz! 14 éves vagyok.Lehet hogy sztár,híres énekes,de ettől függetlenül nem jelenti azt,hogy elég idős vagyok mindenféle dologra.Lehet,hogy csak szeretetre vágyom a sok munkám mellet.Lehet nem kapok elég szeretetet? Nem tudom mi ez,de abban biztos vagyok,hogy szeretem őt.Ha itt lenne a barátnőm,akkor minden más lenne.Lenne aki  vigasztal,szeret,tanácsokat ad,törődik velem.De nincs velem senki,és így elég nehéz.Minden nap dolgozom,senki nincs mellettem.Egyáltalán nem könnyű életet élek,de nem szeretek sajnálkozni.Inkább magamban tartom a bajaimat,mert nem szeretnék senki terhére lenni,mert mindenkinek meg vannak a saját bajai.Nem soká elmegyek New York-ba,ahol a szüleim élnek,és ott találkozom az unoka testvéremmel,Rikki Chadwick-kel.Régen nem mindig jöttünk ki egymással,de viszont már ma nagyon jól elvagyunk,meg értjük egymást.Sokszor incselkedik velem,elvicceli a bajaimat,azért nem szeretem neki elmondani.Van neki is egy legjobb barátnője,akire mindig is cinkeltem,Phoebe Tonkin.Nagyon szép,egzotikus,maga viseletű lány,de viszont valahogy nem fogott meg benne semmi.Nagyon huncut,ravasz lánynak látszik.Nem nagyon lehet benne bízni,de ráhagyom Rikki-re.Ő dolga.Régebben mindig cserélgettük a ruháinkat.Valamikor én adtam neki,valamikor ő nekem.Nekem az ő ruhái tetszettek,neki  az enyéim,így mindig elcserélgettük.Az apukája 4 éves korában meghalt,és elöször nem tudta feldolgozni,gyenge volt.Aztán megtanult erős maradni.Azóta mindig próbál vidám lenni,de nem szereti felhozni az édesapját,mert rögtön elszomorodik.Az anyukája sosem szerette,csak Phoebe-ra és rám számíthatott,de nekem el kellet New York-ból jönnöm Londonba a karrierem miatt,és így alig találkozunk.Ő 16 éves,idősebb nálam,de mind ketten szőkék,és kék szeműek.Valahogy hasonlítunk,de csak kívűlről sajnos.Belül teljesen különbözünk.Ma még mennem kell a little thingset énekelni egy kisebb fellépésen,koncerten,aztán el kell intéznem pár dolgot.Bevásárolok,össze pakolok,fel hívom Caroline-t hogy mi a helyzet,anyuékat is.Meg van még egy pár intézni valóm,itthon rendet kell tennem.Lehet furcsa az hogy egy sztárnál nincs mindig rend,de én is gyerek vagyok,és általában minden gyerek ilyen.De most megfogom csinálni,mert nem vagyok rendetlen.Már indulnom is kell,mert nem érek be a stúdióba.Nincs messze,de szeretek mindig hamarabb beérni,így feltudok készülni,bemelegíteni,beénekelni.Hamar oda is értem,szóval nem volt nagy probléma.Már megint szembe jön velem Zayn.Úristen..Most mi lesz?
-Sziaa..-köszönt,megállt elöttem,rám nézett a nagy csillogó barna szempárjaival.
-Sziaa Zayn! Mi a helyzet? -kérdeztem.El akartam indulni,de vissza tartott.
-Nem akartok ma este eljönni hozzánk? Kicsit beszélgetünk meg ilyenek..Na? Eljössz?
-Hát szerintem arra lesz időm,de már holnap utazom is New York-ba.
-Akkor gyere 8 fele,oké? Nagyon sajnálom hogy elutazol..Remélem hamar vissza jössz! Na sok sikert,szia.
-oké,szia.-Zayn elhívott magukhoz.Ilyen se volt még.Mindig Niall,Louis,Harry és Liam hívott,Zayn viszont sose.Ez furcsa.Na mindegy elmegyek,meg látjuk mi lesz.Már hívtak is a színpadra.Az igazat megvallva kicsit féltem ettől a számtól,mert ez számomra nem könnyű,de sikeres elénekeltem szerencsére.
-Cieraaaaa,Cierraaa..Szeretünk! -ordítozott a közönség,amit most nem igazán vártam.Azt hittem rosszul fogok teljeseíteni,de úgy látszik sikerült.-Köszönöm.-mondtam,majd levonultam a színpadról,és már indultam is haza.Összepakoltam mindent,rendet tettem,fel takarítottam.Azért elég dúrva hogy egyedűl lakom egy lakásba 14 évesen.Aztán elmentem bevásárolni ,és út közbe fel is hívtam anyut.
-Sziaa anya.Hogy vagy? Akkor holnap délutánra érek a New York-i reptérre.Elém jössz?
-Szia.Egész jól elvagyunk.Ne haragudj kislányom,nem érek rá.Dolgozom.Majd Rikki eléd megy,vagy apád.Na majd hívlak,szia.puszi.-erre letette.De nem értem.Még mindig a balett miatt ilyen,vagy mi miatt? El kell majd holnap vele beszélnem,mert ez így nem folytatódhat tovább.Na mindegy mindennel el készültem,most már csak át kell öltöznöm,és indulhatok is a fiúkhoz,kiváncsi vagyok miért hívtak át.Vagy csak úgy kedvességből? nem tudom,majd most kiderűl.Nincsenek olyan messze tőlem,szóval 10 perc alatt oda értem,csengettem,nem reagált senki.Csak 10 perc múlva kinyilt az ajtó,sötétséget láttam csak,semmi mást.Aztán hirtelen felkapcsolódott a villany,és megpillantottam Caroline-t! 
-Úristen..Te,hogy-hogy itt? De..Carol..Gyere ide azonnal,nagyon örülök neked! -mondtam meglepődve,és nagy örömmel ,mert nem hittem hogy már is haza jön,de nagyon nagy boldogság ez számomra.
-Szeretlek!-mondtuk egymásnak,majd megöleltük egymást.

Bevezető

 Sziasztok! Meghoztam a bevezetőt! Nem lesz hosszú,izgalmas,de azért remélem tetszik! JÓ olvasást! :))

 Cierra szemszöge

A nevem Cierra McCormick,14 éves vagyok,de a koromhoz képest egyáltalán nem átlagos élettel.Már 4 évesen elkezdtem balettozni,a szüleim örömére,mert anyukám mindíg is balett tanító szeretett volna lenni,de neki ez nem jött össze,és azt szerette volna,ha én,mint lánya elérjem az ő célját.Pedig én egyáltalán nem szerettem soha a balettot,de anyukámnak persze nem mertem elmondani,aztán 10 évesen összeszedtem a bátorságom,elé álltam és a szemébe mondtam: "Anya,ne haragudj,de nem folytatom a balettot tovább! "-nehéz volt ezt kimondanom,de végül sikerült.4 éves koromtól kezdve az álmom az volt,hogy nagy énekesnő legyen belőlem.És most itt állok 4 éve a színfalak mögött,és a közönségnek,rajongóimnak énekelek.Amikor látom őket öröm tölti el a szívem,mert érzem,hogy ez a sok ember szeret,és tartsa bennem a lelket a sok munkám mellet,ezért nem hiába való az,hogy én itt állok! Mindennap van fellépésem,ezért szabadidőm sincs,de nem bánom,mert mindig is ez volt az álmom,és végre elérhettem azt! Mindennap találkozok a már ismert énekeseinkkel,a one direction-nel,2 éve mindennap találkozok velük a studióban,Zayn tetszik már régóta,de ő mindig lekezel,nem figyel rám,legalább is nem "nőként" figyel rám,csak egyszerű,fiatal,énekesnőként kezel.Nagyon rosszul esik,de nem mutathatom ki az érzéseimet,mert ki tudja,lehet még a barátságunknak is vége lenne,inkább nem mondok semmit,csak várok a csodára,ami lehet soha nem következik be,de ki tudja?! Soha ne mond,hogy soha! Ez arany szabály nálam,és persze az is,hogy soha ne adjam fel.Én így is teszek mindennap ,soha nem adom fel,és erős maradok! A legjobb barátnőmről még nem is meséltem.Ő is énekesnő,csak most egy túrnéra ment,remélhetőleg hamarosan hazaér,mert már iszonyatosan hiányzik! Ő viszont 13 éves,de nem soká 14,neki Niall tetszik.Niall nem olyan,mint Zayn,mert Caroline-nel nagyon sokat van együtt,és elméletileg valami fűződik már köztünk,csak náluk nem lehet tudni,hogy micsoda!
-Cierra! Szinpadra! -kiabált a rendező,én persze már szaladtam is a színpadra.Sokat énekeltem már az 1D-s fiúk számát.Most is azt kellett.Az irresistible-t énekeltem.Nagyon szeretem a számaikat.Nyáron én,és Carol velük lépünk színpadra,ezért egyre többet leszünk velük.Carol és én nem is bánjuk,mert így közelebb kerülhetünk a fiúkhoz.
-Ma is elég ól teljesítettél Cierra! -amint kimondták ezt a mondatot,kisétáltam az épületből.Sétálok az utcán,és hirtelen valaki megfogja a vállam.Nagyon megijedtem,de amikor megláttam azt a személy máris jobban éreztem magam."Zayn"-álmodoztam mire ő elkezdte mondani a mondandóját:
-Cie,öm..holnap melyik zene számunkat énekled,és mikor,mert holnap mi is fellépünk?! -mondta,és pár másodpercig meg sem tudtam szólalni.-Hahó..Cie!!
-Jajj,ne haragudj,de már nagyon álmos vagyok! Hát én holnap a little things-et éneklem,ami kicsit nehéz,mert ezt még nem énekeltem.Ti mit énekeltek? -kérdeztem félve.
-Akkor jó,hát készülj! Mi énekeljük ismételten a one thing-et,more than this-t,és a live while we young.Na de én megyek is,mert gyakorlunk.Na szia.
-Szia.-kb.mindennap ez megy.Csak idejön megkérdezni mit fogok holnap,meg  holnap után,stb.énekelni.Áh,de nem zavar.Nem soká jön a barátnőm,kiveszünk pár napot és elmegyünk shoppingolni,és kiruccanunk egy kicsit Londonból. Szeretem ezt a várost,de nap mint nap itt lenni egy kicsit unalmas. A szüleimet is fel kell hívnom,mert ők Nem York-ban élnek.Anya azóta is haragszik rám,amióta abba hagytam a balettot,de ráhagyom.Egyszer úgy is rájön,hogy ha valaki nem szeret valamit,azt nem lehet erőltetni.Amikor hazaérek,kinézek az ablakon,és látom ahogyan esik a hó.Kis pelyhekben hullot.Nagyon gyönyörű! Megnyugvást érzek,ha látom ezt a csodálatos látványt! Már nem szeretem a havat,de nézni bentről igen.Remélem holnap is ilyen szép napra ébredek.

Hogy tetszett? Vélemény? :DD