Sziasztok! Tudom,nagyon régóta nem írtam már részt,de tényleg nincs rá elég időm,meg nem is nagyon van ihletem,még csoda hogy ezt megtudom írni:) Na mindegy,jó olvasást,remélem tetszeni fog! Puszii <3 :)
Eltelt jó pár óra mire oda értünk a New York-i reptérre,addig csak
gyönyörködtünk a tájon,és beszélgettünk.Le is szálltunk,az unoka tesóm
már ott is volt,de Zayn-nek mennie kellett ,mert nem arra ment amerre
mi.
-Szia Rikki! -odaszaladtam,átöleltem,mert már nagyon hiányzott.
-Szia kincsem! De hiányoztál már!
-El se hiszed te is mennyire..
-Anyud azt mondta,hogy most mennyünk haza ,aztán ha haza ér ő is,akkor elmegyünk valamerre..Oké?
-Persze,nekem jó.Már nagyon hiányzik a régi szobám..-Születésem óta ott éltünk.
-Még azóta is üresen áll,vagy is bent vannak a cuccaid,csak nem alszik ott senki..
Ezután nem beszéltünk sokat,hanem elindultunk taxival haza.
Rikki szemszöge
Nagyon hiányzott már az unoka tesóm,és remélem most több időt fogunk együtt tölteni,mert régebben mindig így volt.Hát ugye nincsenek szüleim,de Ci anyukája olyan mint ha az enyém is lenne,szóval nincs miért aggódnom,meg szomorkodnom,mert van családom,és nem is akármilyen.!
Oda értünk elég hamar a lakáshoz,be vezettem a lányokat a lakásba,vagy is Cierra szobájába.
-Na mit szólsz? -kérdeztem.
-Hát nem tudok mit szólni,vagy is nem jutok szóhoz! Te jó ég! Te csináltad meg a szobám? Hát ez csodálatos!-mondta,és látszott,hogy örül.
-Hát igen,én! Kedveskedni akartam vele,és gondoltam örülsz majd neki! De látom elértem a célom! Igaz,anyud még mindig haragszik rád a balettos téma miatt,de se baj,majd hidd el megbékél..
-Hát nagyon köszönöm,hogy megcsináltad a szobám! Gyönyörű! Nem tudom,nagyon bánt,hogy anya nem ért meg,és még haragszik,de nem érti,hogy nekem nem a balett volt az álmom,hanem az éneklés!
-Hát igen,de nem haragudhat örökké! Na pakoljatok le,aztán elmegyünk valamerre!
-Oké,sietünk! -gyorsan le is pakoltak,és már indultunk is..
Cierra szemszöge
Végig anyára gondoltam,hogy hol,merre járhat most..Hiszen mindenkinek szüksége van az édesanyjára,ahogy nekem is,de ő nem ért meg.Nem tudom mikor fog megbocsátani nekem,de az biztos,hogy még nagyon haragszik! Rikki elvisz minket nem tudom hova,de biztos nagyon jó lesz majd!
-Rikki hova viszel minket?-kérdezősködtünk Carollal.
-Meglepetés lesz,de a munka helyemre megyünk! De hidd el nagyon jó lesz!
Nem értettük ,hogy mivan,de kiváncsiak vagyunk,hogy mi a munkája,és hol.
Nagyon hamar oda értünk a helyszínre,és egyszerűen csodálatos! Rikki egy állat kertben dolgozik,vagy is a delfineket gondozza! Biztosan élvezetes munka.
-Rikki,hát ez csodálatosan szép! Miért nem meséltél róla? Mióta dolgozol itt?
-Meglepetésnek szántam ,mondom..Hát már vagy egy féléve biztos,de nagyon jól dolgozom a főnök szerint.
-Hát nem csodálom,te nem csak szép vagy,hanem okos,ügyes,és...
-Na itt fejezd be..! Nem kell sorolnod a jó tulajdonságaimat..Hiszen ezeket már régen tudtam! -erre elkezdtünk nevetni.
Végig vezetett minket az állatkerten keresztül,és láttunk egy csomó állatot.Délután elmentünk egy kicsit a tenger partra,mert nagyon meleg lett!
*Tengerparton..
Nagyon jó volt egy kicsit fürödni.Nagyon jól is éreztük magunkat,amíg meg nem jelent Rikki barátnője, Phoebe..
-Sziasztok! -köszönt.-Hát ti megérkeztetek? Mit csináltatok?-nyalizott.
-Szia! -köszöntünk.-Ahogy látod,megérkeztünk,és fürödtünk a tengerben..-mondtam kicsit flegmásan.
-Csatlakozhatok hozzátok? -kérdezte,majd indult átöltözni.Beszélgettünk,nevettünk,elmentünk fagyizni.Nagyon jó nap volt,mind addig amíg fel nem hívtak minket otthon..
Csörgött a telefon,felvette Rikki..Nagyon ijedt arcot vágott..Nem értettem miért,de miután letette a telefont,elmondta,könnybe lábadt szemmel.
-Na mond már Rikki mivan? Mi a baj? -mindenki csak nézte őt,és én is féltem a válaszától.
-Anyukád,súlyos balesetet szenvedett.-Erre a mondatra össze estem..
