3.rész ~A rossz hír~

Sziasztok! Tudom,nagyon régóta nem írtam már részt,de tényleg nincs rá elég időm,meg nem is nagyon van ihletem,még csoda hogy ezt megtudom írni:) Na mindegy,jó olvasást,remélem tetszeni fog! Puszii <3 :)

 Eltelt jó pár óra mire oda értünk a New York-i reptérre,addig csak gyönyörködtünk a tájon,és beszélgettünk.Le is szálltunk,az unoka tesóm már ott is volt,de Zayn-nek mennie kellett ,mert nem arra ment amerre mi.
-Szia Rikki! -odaszaladtam,átöleltem,mert már nagyon hiányzott.
-Szia kincsem! De hiányoztál már!
-El se hiszed te is mennyire..
-Anyud azt mondta,hogy most mennyünk haza ,aztán ha haza ér ő is,akkor elmegyünk valamerre..Oké?
-Persze,nekem jó.Már nagyon hiányzik a régi szobám..-Születésem óta ott éltünk.
-Még azóta is üresen áll,vagy is bent vannak a cuccaid,csak nem alszik ott senki..
Ezután nem beszéltünk sokat,hanem elindultunk taxival haza.
  
Rikki szemszöge

Nagyon hiányzott már az unoka tesóm,és remélem most több időt fogunk együtt tölteni,mert régebben mindig így volt.Hát ugye nincsenek szüleim,de Ci anyukája olyan mint ha az enyém is lenne,szóval nincs miért aggódnom,meg szomorkodnom,mert van családom,és nem is akármilyen.!
Oda értünk elég hamar  a lakáshoz,be vezettem a lányokat a lakásba,vagy is Cierra szobájába.
-Na mit szólsz? -kérdeztem.
-Hát nem tudok mit szólni,vagy is nem jutok szóhoz! Te jó ég! Te csináltad meg a szobám? Hát ez csodálatos!-mondta,és látszott,hogy örül.
-Hát igen,én! Kedveskedni akartam vele,és gondoltam örülsz majd neki! De látom elértem a célom! Igaz,anyud még mindig haragszik rád a balettos téma miatt,de se baj,majd hidd el megbékél..
-Hát nagyon köszönöm,hogy megcsináltad a szobám! Gyönyörű! Nem tudom,nagyon bánt,hogy anya nem ért meg,és még haragszik,de nem érti,hogy  nekem nem a balett volt az álmom,hanem az éneklés!      
-Hát igen,de nem haragudhat örökké! Na pakoljatok le,aztán elmegyünk valamerre! 
-Oké,sietünk! -gyorsan le is pakoltak,és már indultunk is..

Cierra szemszöge

Végig anyára gondoltam,hogy hol,merre járhat most..Hiszen mindenkinek szüksége van az édesanyjára,ahogy nekem is,de ő nem ért meg.Nem tudom mikor fog megbocsátani nekem,de az biztos,hogy még nagyon haragszik! Rikki elvisz minket nem tudom hova,de biztos nagyon jó lesz majd!
-Rikki hova viszel minket?-kérdezősködtünk Carollal.
-Meglepetés lesz,de a munka helyemre megyünk! De hidd el nagyon  jó lesz! 
Nem értettük ,hogy mivan,de kiváncsiak vagyunk,hogy mi a munkája,és hol.
Nagyon hamar oda értünk a helyszínre,és egyszerűen csodálatos! Rikki egy állat kertben dolgozik,vagy is a delfineket gondozza! Biztosan élvezetes munka.
-Rikki,hát ez csodálatosan szép! Miért nem meséltél róla? Mióta dolgozol itt? 
-Meglepetésnek szántam ,mondom..Hát már vagy egy féléve biztos,de nagyon jól dolgozom a főnök szerint.
-Hát nem csodálom,te nem csak szép vagy,hanem okos,ügyes,és...
-Na itt fejezd be..! Nem kell sorolnod a jó tulajdonságaimat..Hiszen ezeket már régen tudtam! -erre elkezdtünk nevetni.
Végig vezetett minket az állatkerten keresztül,és láttunk egy csomó állatot.Délután elmentünk egy kicsit a tenger partra,mert nagyon meleg lett!

*Tengerparton..

Nagyon jó volt egy kicsit fürödni.Nagyon jól is éreztük magunkat,amíg meg nem jelent Rikki barátnője, Phoebe..  
-Sziasztok! -köszönt.-Hát ti megérkeztetek? Mit csináltatok?-nyalizott.
-Szia! -köszöntünk.-Ahogy látod,megérkeztünk,és fürödtünk a tengerben..-mondtam kicsit flegmásan. 
-Csatlakozhatok hozzátok? -kérdezte,majd indult átöltözni.Beszélgettünk,nevettünk,elmentünk fagyizni.Nagyon jó nap volt,mind addig amíg fel nem hívtak minket otthon..
Csörgött a telefon,felvette Rikki..Nagyon ijedt arcot vágott..Nem értettem miért,de miután letette a telefont,elmondta,könnybe lábadt szemmel.
-Na mond már Rikki mivan? Mi a baj? -mindenki csak nézte őt,és én is féltem a válaszától.
-Anyukád,súlyos balesetet szenvedett.-Erre a mondatra össze estem..

 
  
 

2.rész~Irány New York! ~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Nagyon köszönöm a díjat,és örülök,hogy tetszik a blog! N agyon szeretlek titeket! Pusziii..Jó olvasást! :) :D <3

Ciarra szemszöge

-Úristen..Te,hogy-hogy itt? De..Carol..Gyere ide azonnal,nagyon örülök neked! -mondtam meglepődve,és nagy örömmel ,mert nem hittem hogy már is haza jön,de nagyon nagy boldogság ez számomra.
-Szeretlek!-mondtuk egymásnak,majd megöleltük egymást.

-Na mesélj! Hogy ment a túrnéd? Jól teljesítettél?-kérdeztem tőle izgatottan.

-Hát elég jól.Összesen 18-szor léptem fel nagyobb koncerten,és a közönség csak úgy újjongott,és ájuldozott,állva tapsolt mindenki! Nagyon jól esett,hogy ennyire szeretnek! 

-Jajj Karol,ki ne szeretne téged? Hisz nem csak szép,és gyönyörű hangú lány vagy,hanem olyan szíved van,mint még soha senkinek!Mit gondolsz miért barátkozom veled? Nálad jobb barátnőt nem is kívánhatnék!

-Annyira édes vagy Ci! Én se kívánhatnék nálad jobb barátnőd,és nagyon hiányoztál! Minden jó volt,csak te kellettél volna oda!-mondta,majd beljebb mentünk,és leültünk egy kanapéra.

-Zayn hoznál nekünk valami rostosat? -kérdeztem tőle,és közben a torkomban volt a gombóc,nyelni alig tudtam.Annyira félek mindig megszólítani,de most még is sikerült! Lehet túl reagálom azt,hogy nem merek szólni,de Zayn olyan nagy hatással van rám,hogy alig merek.

-Igen,persze.-válaszolt,majd kiment a konyhába.Pár perc múlva vissza is ért 2 eper dzsúzzal a kezében.-Köszönöm!-mondtam,ő megállt,mélyen  a szemembe nézett,és válaszolt.-Szivesen!-majd leült Liam mellé.Szépen nyugodtan nagy csendben ültünk,és közben szürcsölgettük az innivalónkat,erre Niall megszólal:-Halljátok lányok,tudom,hogy nem vagytok elég idősek,de ara gondoltam,hogy esetleg holnap este eljöhetnétek hozzánk,mert házibuli lesz,és örülnénk,ha megjellenétek! Eljöttök?-kérdezte,és közben édesen mosolygott.Nagyon nehéz volt ezt a bulit lemondanom,de muszály volt,hiszen holnap indulunk New York-ba,de majd remélem bepótoljuk.
-Nagyon sajnálom Niall,de nem tudunk menni,mert holnap délelött indulunk New York-ba,de azért köszönjük! És szerintem már indulunk is!
-De kár.De ha holnap indultok,akkor legalább most maradjatok még egy kicsit!-kérlelt Zayn,ami jól is esett.
-Jó lenne maradni,de szerintem már indulunk.Korábban szeretnénk kelni,mert rendet teszünk,meg pakolunk,és a táskába is bepakolunk.Ne haragudjatok!
-Semmi baj,akkor majd legközelebb.-mondta.Megöleltek,majd elindultunk az ajtó felé.Kikísértek a kapuig.
-Na sziasztok!-mondtuk.
-Sziasztok! Vigyázzatok az úton holnap!-majd elindultunk haza.
Miért,miért is ölelt volna meg Zayn,vagy miért nem jött volna oda hozzám..Hát persze,ez egyszerű,nem szeret és kész..El kell fogadnom! Fiatal vagyok,és neki már nem én kellek,nem az kell neki ,amit én adhatnék,hanem több,amit én nem biztosítanék neki még! Nagyon hiányozni fog,hiszen sok időre utazunk,de hát ha kiszeretek belőle,és nem szenvedek annyit,mint eddig,de szerintem ez reménytelen..Gondolkoztam,elmélkedtem ezen,és Caroline megkérdezte mivan velem..Persze letagadtam,hogy baj van,de nem hitt nekem. Mindíg megpróbáltam erős,és szigorú maradni,de nem ment,mostantól minden más lesz.Okos,erős leszek,nem csinálok semmit felelőtlenűl.
-Remélem minden rendben van Ci?! -kérdezte Carol.Ő mindig aggódik értem,de  nem akarok senmit terhelni a gondjaimmal,hiszen hülyeség.14 évesen azt hiszem ez igaz szerelem,de lehet,hogy csak egy fellángolás?! Nem tudom,de akkor is fáj..
-Minden rendben van,hidd el.De szerintem lezuhanyzok,bepakolok reggelre,és megyek aludni.Jóéjt.
-Igen,szerintem én is.De ha bármi baj van,akkor tudod itt vagyok neked mindig! -mondta,majd bement a szobájába.
-Tudom.-mondtam,elvégeztem a dolgaim,és én is mentem aludni.Hamar eljött a hajnal,csörgetett a telefon,és keltünk is.Gyorsan rendet tettünk,beágyaztunk,felöltöztünk,úgy ahogy illik,mivel repülővel megyünk.Bezártuk a lakásom,és  már indultunk is.Ekkor kaptam egy SMS-t,amire igazán nem számítottam.:
: Szia.Tegnap nem tudtam veled beszélni,hiszen mindenki ott volt.De ne haragudj,azt szeretném mondani,hogy vigyázz magadra,és lehet nem soká találkozunk,mert én is oda megyek,és ebben a pillanatban itt állok elötted! puszi ..
Elolvastam ,felnéztem,és láttam,hogy sétál felénk Zayn..Te jó ég,de édes.Akkor csak látom néha.
-Sziasztok! -kiabált-Gyertek indul a repüő.
Oda szaladtunk,be tette a cuccainkat,és már indult is  a repülő.
-De te hogy hogy jössz?-kérdeztem tőle kiváncsian,de belülről tomboltam.
-Hát nem is mondtam,hogy a nagymamám ott él..Meg jó lesz veletek is találkozni!
-Hát akkor az jó lesz most..Lehet aztán megununk! -soha!
-Igen? Hát ez fájt! A szívemig hatoltál..De izé Vagy! -Viccelődött,mi meg csak nevedtünk.
Eltelt jó pár óra mire oda értünk a New York-i reptérre,addig csak gyönyörködtünk a tájon,és beszélgettünk.Le is szálltunk,az unoka tesóm már ott is volt,de Zayn-nek mennie kellett ,mert nem arra ment amerre mi.
-Szia Rikki! -odaszaladtam,átöleltem,mert már nagyon hiányzott.
-Szia kincsem! De hiányoztál már!
-El se hiszed te is mennyire..
-Anyud azt mondta,hogy most mennyünk haza ,aztán ha haza ér ő is,akkor elmegyünk valamerre..Oké?
-Persze,nekem jó.Már nagyon hiányzik a régi szobám..-Születésem óta ott éltünk.
-Még azóta is üresen áll,vagy is bent vannak a cuccaid,csak nem alszik ott senki..

Ezután nem beszéltünk sokat,hanem elindultunk taxival haza.

1.rész ~Mindennél többet érő ajándék~

Sziasztok! Meghoztam az első részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog majd! Jó olvasást! :DD 

Cierra szemszöge

Ma reggel elég rosszul ébredtem.A tegnap miatt,Zayn miatt.Néha elgondolkozok azon,hogy lehet még nem vagyok tényleg elég idős a fiúzáshoz! 14 éves vagyok.Lehet hogy sztár,híres énekes,de ettől függetlenül nem jelenti azt,hogy elég idős vagyok mindenféle dologra.Lehet,hogy csak szeretetre vágyom a sok munkám mellet.Lehet nem kapok elég szeretetet? Nem tudom mi ez,de abban biztos vagyok,hogy szeretem őt.Ha itt lenne a barátnőm,akkor minden más lenne.Lenne aki  vigasztal,szeret,tanácsokat ad,törődik velem.De nincs velem senki,és így elég nehéz.Minden nap dolgozom,senki nincs mellettem.Egyáltalán nem könnyű életet élek,de nem szeretek sajnálkozni.Inkább magamban tartom a bajaimat,mert nem szeretnék senki terhére lenni,mert mindenkinek meg vannak a saját bajai.Nem soká elmegyek New York-ba,ahol a szüleim élnek,és ott találkozom az unoka testvéremmel,Rikki Chadwick-kel.Régen nem mindig jöttünk ki egymással,de viszont már ma nagyon jól elvagyunk,meg értjük egymást.Sokszor incselkedik velem,elvicceli a bajaimat,azért nem szeretem neki elmondani.Van neki is egy legjobb barátnője,akire mindig is cinkeltem,Phoebe Tonkin.Nagyon szép,egzotikus,maga viseletű lány,de viszont valahogy nem fogott meg benne semmi.Nagyon huncut,ravasz lánynak látszik.Nem nagyon lehet benne bízni,de ráhagyom Rikki-re.Ő dolga.Régebben mindig cserélgettük a ruháinkat.Valamikor én adtam neki,valamikor ő nekem.Nekem az ő ruhái tetszettek,neki  az enyéim,így mindig elcserélgettük.Az apukája 4 éves korában meghalt,és elöször nem tudta feldolgozni,gyenge volt.Aztán megtanult erős maradni.Azóta mindig próbál vidám lenni,de nem szereti felhozni az édesapját,mert rögtön elszomorodik.Az anyukája sosem szerette,csak Phoebe-ra és rám számíthatott,de nekem el kellet New York-ból jönnöm Londonba a karrierem miatt,és így alig találkozunk.Ő 16 éves,idősebb nálam,de mind ketten szőkék,és kék szeműek.Valahogy hasonlítunk,de csak kívűlről sajnos.Belül teljesen különbözünk.Ma még mennem kell a little thingset énekelni egy kisebb fellépésen,koncerten,aztán el kell intéznem pár dolgot.Bevásárolok,össze pakolok,fel hívom Caroline-t hogy mi a helyzet,anyuékat is.Meg van még egy pár intézni valóm,itthon rendet kell tennem.Lehet furcsa az hogy egy sztárnál nincs mindig rend,de én is gyerek vagyok,és általában minden gyerek ilyen.De most megfogom csinálni,mert nem vagyok rendetlen.Már indulnom is kell,mert nem érek be a stúdióba.Nincs messze,de szeretek mindig hamarabb beérni,így feltudok készülni,bemelegíteni,beénekelni.Hamar oda is értem,szóval nem volt nagy probléma.Már megint szembe jön velem Zayn.Úristen..Most mi lesz?
-Sziaa..-köszönt,megállt elöttem,rám nézett a nagy csillogó barna szempárjaival.
-Sziaa Zayn! Mi a helyzet? -kérdeztem.El akartam indulni,de vissza tartott.
-Nem akartok ma este eljönni hozzánk? Kicsit beszélgetünk meg ilyenek..Na? Eljössz?
-Hát szerintem arra lesz időm,de már holnap utazom is New York-ba.
-Akkor gyere 8 fele,oké? Nagyon sajnálom hogy elutazol..Remélem hamar vissza jössz! Na sok sikert,szia.
-oké,szia.-Zayn elhívott magukhoz.Ilyen se volt még.Mindig Niall,Louis,Harry és Liam hívott,Zayn viszont sose.Ez furcsa.Na mindegy elmegyek,meg látjuk mi lesz.Már hívtak is a színpadra.Az igazat megvallva kicsit féltem ettől a számtól,mert ez számomra nem könnyű,de sikeres elénekeltem szerencsére.
-Cieraaaaa,Cierraaa..Szeretünk! -ordítozott a közönség,amit most nem igazán vártam.Azt hittem rosszul fogok teljeseíteni,de úgy látszik sikerült.-Köszönöm.-mondtam,majd levonultam a színpadról,és már indultam is haza.Összepakoltam mindent,rendet tettem,fel takarítottam.Azért elég dúrva hogy egyedűl lakom egy lakásba 14 évesen.Aztán elmentem bevásárolni ,és út közbe fel is hívtam anyut.
-Sziaa anya.Hogy vagy? Akkor holnap délutánra érek a New York-i reptérre.Elém jössz?
-Szia.Egész jól elvagyunk.Ne haragudj kislányom,nem érek rá.Dolgozom.Majd Rikki eléd megy,vagy apád.Na majd hívlak,szia.puszi.-erre letette.De nem értem.Még mindig a balett miatt ilyen,vagy mi miatt? El kell majd holnap vele beszélnem,mert ez így nem folytatódhat tovább.Na mindegy mindennel el készültem,most már csak át kell öltöznöm,és indulhatok is a fiúkhoz,kiváncsi vagyok miért hívtak át.Vagy csak úgy kedvességből? nem tudom,majd most kiderűl.Nincsenek olyan messze tőlem,szóval 10 perc alatt oda értem,csengettem,nem reagált senki.Csak 10 perc múlva kinyilt az ajtó,sötétséget láttam csak,semmi mást.Aztán hirtelen felkapcsolódott a villany,és megpillantottam Caroline-t! 
-Úristen..Te,hogy-hogy itt? De..Carol..Gyere ide azonnal,nagyon örülök neked! -mondtam meglepődve,és nagy örömmel ,mert nem hittem hogy már is haza jön,de nagyon nagy boldogság ez számomra.
-Szeretlek!-mondtuk egymásnak,majd megöleltük egymást.

Bevezető

 Sziasztok! Meghoztam a bevezetőt! Nem lesz hosszú,izgalmas,de azért remélem tetszik! JÓ olvasást! :))

 Cierra szemszöge

A nevem Cierra McCormick,14 éves vagyok,de a koromhoz képest egyáltalán nem átlagos élettel.Már 4 évesen elkezdtem balettozni,a szüleim örömére,mert anyukám mindíg is balett tanító szeretett volna lenni,de neki ez nem jött össze,és azt szerette volna,ha én,mint lánya elérjem az ő célját.Pedig én egyáltalán nem szerettem soha a balettot,de anyukámnak persze nem mertem elmondani,aztán 10 évesen összeszedtem a bátorságom,elé álltam és a szemébe mondtam: "Anya,ne haragudj,de nem folytatom a balettot tovább! "-nehéz volt ezt kimondanom,de végül sikerült.4 éves koromtól kezdve az álmom az volt,hogy nagy énekesnő legyen belőlem.És most itt állok 4 éve a színfalak mögött,és a közönségnek,rajongóimnak énekelek.Amikor látom őket öröm tölti el a szívem,mert érzem,hogy ez a sok ember szeret,és tartsa bennem a lelket a sok munkám mellet,ezért nem hiába való az,hogy én itt állok! Mindennap van fellépésem,ezért szabadidőm sincs,de nem bánom,mert mindig is ez volt az álmom,és végre elérhettem azt! Mindennap találkozok a már ismert énekeseinkkel,a one direction-nel,2 éve mindennap találkozok velük a studióban,Zayn tetszik már régóta,de ő mindig lekezel,nem figyel rám,legalább is nem "nőként" figyel rám,csak egyszerű,fiatal,énekesnőként kezel.Nagyon rosszul esik,de nem mutathatom ki az érzéseimet,mert ki tudja,lehet még a barátságunknak is vége lenne,inkább nem mondok semmit,csak várok a csodára,ami lehet soha nem következik be,de ki tudja?! Soha ne mond,hogy soha! Ez arany szabály nálam,és persze az is,hogy soha ne adjam fel.Én így is teszek mindennap ,soha nem adom fel,és erős maradok! A legjobb barátnőmről még nem is meséltem.Ő is énekesnő,csak most egy túrnéra ment,remélhetőleg hamarosan hazaér,mert már iszonyatosan hiányzik! Ő viszont 13 éves,de nem soká 14,neki Niall tetszik.Niall nem olyan,mint Zayn,mert Caroline-nel nagyon sokat van együtt,és elméletileg valami fűződik már köztünk,csak náluk nem lehet tudni,hogy micsoda!
-Cierra! Szinpadra! -kiabált a rendező,én persze már szaladtam is a színpadra.Sokat énekeltem már az 1D-s fiúk számát.Most is azt kellett.Az irresistible-t énekeltem.Nagyon szeretem a számaikat.Nyáron én,és Carol velük lépünk színpadra,ezért egyre többet leszünk velük.Carol és én nem is bánjuk,mert így közelebb kerülhetünk a fiúkhoz.
-Ma is elég ól teljesítettél Cierra! -amint kimondták ezt a mondatot,kisétáltam az épületből.Sétálok az utcán,és hirtelen valaki megfogja a vállam.Nagyon megijedtem,de amikor megláttam azt a személy máris jobban éreztem magam."Zayn"-álmodoztam mire ő elkezdte mondani a mondandóját:
-Cie,öm..holnap melyik zene számunkat énekled,és mikor,mert holnap mi is fellépünk?! -mondta,és pár másodpercig meg sem tudtam szólalni.-Hahó..Cie!!
-Jajj,ne haragudj,de már nagyon álmos vagyok! Hát én holnap a little things-et éneklem,ami kicsit nehéz,mert ezt még nem énekeltem.Ti mit énekeltek? -kérdeztem félve.
-Akkor jó,hát készülj! Mi énekeljük ismételten a one thing-et,more than this-t,és a live while we young.Na de én megyek is,mert gyakorlunk.Na szia.
-Szia.-kb.mindennap ez megy.Csak idejön megkérdezni mit fogok holnap,meg  holnap után,stb.énekelni.Áh,de nem zavar.Nem soká jön a barátnőm,kiveszünk pár napot és elmegyünk shoppingolni,és kiruccanunk egy kicsit Londonból. Szeretem ezt a várost,de nap mint nap itt lenni egy kicsit unalmas. A szüleimet is fel kell hívnom,mert ők Nem York-ban élnek.Anya azóta is haragszik rám,amióta abba hagytam a balettot,de ráhagyom.Egyszer úgy is rájön,hogy ha valaki nem szeret valamit,azt nem lehet erőltetni.Amikor hazaérek,kinézek az ablakon,és látom ahogyan esik a hó.Kis pelyhekben hullot.Nagyon gyönyörű! Megnyugvást érzek,ha látom ezt a csodálatos látványt! Már nem szeretem a havat,de nézni bentről igen.Remélem holnap is ilyen szép napra ébredek.

Hogy tetszett? Vélemény? :DD